Móri borvidék

A móri borvidék a Vértes és a Bakony-hegység között húzódó Móri-árok területén fekszik. Kavicssapkás tanúhegyek, hosszanti, széles dombhátak, lankás hegylábak jellemzik. Jelenleg hat település határolja: Mór, Csákberény, Csókakő, Pusztavám, Söréd és Zámoly. Klímája hűvösebb és csapadékosabb az országos átlagnál. Enyhe tél és sok légmozgás jellemzi, utóbbi megakadályozza a betegségek kialakulását. A nap sugarai nyáron a szőlők nagy részét egész nap érik. A talaja változatos, a lösz, az erdőtalaj és a homok is megjelenik. A hegyek, dombok déli-délnyugati oldalain a kedvező mezo- és mikroklíma jó termőhelyi viszonyokat alakít ki. Az állandó légmozgás irányát a Vértes és a Bakony vonulatai határozzák meg, ami nagyban segíti a borász munkáját a gombabetegségek elleni küzdelemben. A móri borok kemények, alkoholban gazdagok, szép savúak, lassan öregednek. A fehér fajták aránya eléri a 96%-ot. A borvidék jellemző fajtája az Ezerjó, amit Erdélyben fehér bakatorként tartanak számon. Ezt a Chardonnay és a Tramini követi, de találkozni még a Királyleánykával, a Rajnai rizlinggel, Ezerfürtűvel is… Az Ezerjó korai érésű – a globális felmelegedés miatt ez mind előbbre tolódik –, bőtermőfajta. Érzékeny a fagyra, a kevéssé széljárta területeket rothadással „bosszulja meg”. Mindez markáns savakkal, fanyar ízekkel és az átlagosnál magasabb alkohollal párosul. Ez az oka annak, hogy az itteni borászok nagy része a korai biztonsági szüretet részesíti előnyben, amikor még kevesebb a szőlőszemben a cukortartalom, ami viszont agresszív savakkal társul. A megfelelő időben végzett szüret eredményeképpen ezzel szemben egy elegáns savszerkezetű, karakteres, élénk bor készíthető, ami jól iskolázható félszáraz, félédes és akár aszúbor formában is.